Sedam naselja (Fityeház, Molnári, Murakeresztúr, Petrivente, kao i Semjénháza, Tótszentmárton i Tótszerdahely) čini jedino područje s hrvatskom manjinom u južnom Zaladomu. Ovdje živi gotovo osam tisuća građana koji se izjašnjavaju kao Hrvati, a uspjeli su sačuvati svoje specifične običaje, tradiciju, materijalnu kulturu i jezik. Time predstavljaju značajno područje raspršene hrvatske zajednice u Mađarskoj.
Molnári Közösségfejlesztő Egyesület (Moke)
Iako se Hrvati uz Muru, u usporedbi s ostalim hrvatskim narodnosnim skupinama u Mađarskoj, mogu smatrati autohtonima, većinom su se naselili na današnjim područjima tek nakon oslobođenja Kanizse od Turaka i nakon Rákóczijevog ustanka. Ova zajednica je s jezičnog i kulturnog aspekta relativno homogena. Hrvati koji su se doselili u Mađarsku brzo su se integrirali, što je uvelike olakšala njihova zajednička vjerska pripadnost.
Horvát szentmise Nagykanizsán.
Većina Hrvata je bila kmetovskog podrijetla, s vremenom se oblikovalo i hrvatsko zemljoposjedništvo i plemstvo, među kojima su se isticale obitelji Adamović, Latinović i Rudić. U 18. stoljeću ovaj plemićki sloj još je govorio jezik svojih predaka, no kasnije se u potpunosti mađarizirao. Od sredine 19. stoljeća brzo asimilirano hrvatsko plemstvo i građanstvo u Mađarskoj sve su manje financijski podupirali hrvatsku kulturu, koja se do sredine 20. stoljeća gotovo isključivo svela na narodnu kulturu. Nakon Trianona i hrvatske zajednice u Mađarskoj bile su izložene značajnom asimilacijskom pritisku, iako je on manje utjecao na zatvorene seoske zajednice. Međutim, nakon 1945. ukidanje obrazovanja na hrvatskom jeziku i raspad tradicionalnih seljačkih zajednica ubrzali su proces asimilacije.
Sadašnost
Unatoč povijesnim olujama, hrvatska zajednica koja ovdje živi uglavnom je sačuvala svoj identitet i snagu, a izvrstan primjer toga su crkve izgrađene zajedničkim naporima u Molnáriban, Semjénházi i Tótszerdahelyu. To dodatno jača bogat kulturni i društveni život, koji njeguje bliske veze s hrvatskim naseljima s druge strane Mure. Lijepi primjeri toga su tamburaški sastav Sumartonski Lepi Dečki iz Tótszentmártona, Rozmaring Asszonykórus iz Murakeresztúra, koji djeluje više od dva desetljeća, kao i kulturno-umjetničko društvo Petrivente Virágai – Petribske Ružice, osnovano prije gotovo dvadeset godina.
Petrivente Virágai-Petribske Ružice hagyományőrző egyesület.
Suradnja se odvija i na institucionalnoj razini, a dobar primjer za to je zajednički EU projekt „Tragom Zrinskih”. Sve to podupiru ustanove poput Kulturno-obrazovnog centra Nikola Zrinski u Murakeresztúru, Područje škole i osnovne umjetničke škole Katarina Zrinski u Tótszerdahelyu, kao i Regionalnog narodnosnog kulturno-obrazovnog centra u Molnáriju.
Očuvanju i predstavljanju tradicije pridonosi i Zavičajna zbirka Hrvata uz Muru u Tótszerdahelyu, kao i razni festivali, među kojima su Državni tamburaški susret, prekogranični festival „Teli Tál”, te unutar njega manifestacije poput Mazanica dani u Molnáriju, Festival štrudle u Tótszerdahelyu i Festival prósze, vina i tamburaške glazbe u Tótszentmártonu.
Molnári Mennyegzői Mulatság. (YouTube video)
Érdekességek
A Mura-menti horvátok valamennyien a kaj dialektust beszélik, melynek központja Zágráb, és ezen, a szlovénhez leginkább hasonlatos nyelvjárásban alkotott például Zrinyi Péter is. Érdekesség, hogy három horvát dialektust különböztetnek meg, s mindezt a „mi” kérdő névmás különböző változatai szerint, úgymint što (sto), kaj (káj) és ča (csá).
Nyelvi sajátosságok
1. Fonológiai eltérések • A muramenti kajkav nyelvjárásban sok esetben zártabbak a magánhangzók, mint a sztenderd horvátban. • A „č” és „ć” hangok gyakran egybeolvadnak, ami közelebb hozza a magyar és szlovén hangrendszerhez.
2. Nyelvtani jellemzők • Az igeragozás néhány archaikus formát őriz, amelyeket a modern horvátban már nem használnak. • A névszóragozásban előfordulnak szlovén és magyar hatások.
3. Szókincsbeli sajátosságok • Számos magyar és szlovén jövevényszó található a nyelvjárásban, különösen a mezőgazdaság, ételek és mindennapi élet területén. • Egyes szavak teljesen eltérnek a sztenderd horváttól, és inkább a régi horvát nyelvi rétegekhez kötődnek.
Helyzete és megőrzése
A muramenti horvát nyelvjárást ma már kevesebben beszélik, mivel az asszimiláció és a hivatalos nyelvek (magyar, szlovén, sztenderd horvát) egyre nagyobb szerepet kapnak. Ennek ellenére egyes közösségekben még mindig aktívan használják, és a helyi oktatásban, kulturális rendezvényeken is igyekeznek megőrizni.
Összegzés
A muramenti horvát kaj nyelvjárás egy egyedi, történelmileg és nyelvileg is értékes dialektus, amely jól tükrözi a Mura menti horvát közösségek sokszínűségét. Bár a modernizáció és a nyelvi keveredés kihívásokat jelent, fontos szerepet játszik az itt élő horvátok identitásának megőrzésében.