(Szigeti Andor Velünk élő nemzeti és etnikai kisebbségek ételei c.könyvéből)
A Mura-és a Dráva-menti horvátok körében – mivel főleg kukoricát termeltek – az ételkészítés fő alapanyaga a kukoricaliszt és a kukoricadara volt, amit a káposzta, a burgonya, a tej-termékek és a bab követett a sorban . Szinte minden ételhez ettek kenyeret.Étkezésüket az egyoldalúság és a minimális élelmiszerfogyasztás jellemezte.
A horvát népcsoportok ételkészítési szokásaiban az olajnak, ezen belül is a repceolajnak nagyobb szerepe van, mint a magyar konyhán A leveseket, főzelékeket leggyakrabban tejjel vagy tejföllel habarják. A friss gombából pörkölt, tejfölös gomba, újabban rántott gomba is készül.
A főétkezés egészen az 1960-as évekig a vacsora maradt és ez meghatározta a többi étkezés tartalmát és összetételét is. Az ételek készítésénél elsősorban a mennyiségre és nem a minőségre törekedtek. Télen - ritka eseteket kivéve - nem végeztek nehéz fizikai munkát és ennek megfelelő volt a napi étkezés:
reggeli: leves kukoricakenyérrel,
ebéd: szalonna, kenyér, zsíroskenyér vagy gyümölcs,
vacsora: kiadós főtt étel.
Tréfásan úgy fogalmaztak: jobb üres hassal dolgozni,
mint éhesen aludni.
Levesek:
A főtt ételek legnagyobb részét leves formában fogyasztották.
Alapanyaguk:
kukorica, bab, káposzta, hajdina, köles, krumpli, gomba és gyümölcs. bableves, hajdinaleves, gombaleves, húsos káposztaleves, kiszelica.
A leveseket a háziasszonyok a liszttel és zsírral való takarékoskodás miatt egészen az 1950-es évekig csak száraz rántással (vagyis zsír nélküli pirított liszttel) rántották be.
Húslevest főleg családi, egyházi ünnepek alkalmával főztek, vagy a nyári nagy
mezőgazdasági munkák idején, halotti torra, házépítésnél, marha- vagy friss
disznóhúsból, füstölt húsból és vadszárnyasokból. Baromfiból főleg a gyermekágyas asszonynak és a betegeknek főztek jó erős húslevest, és a nyári nagy munkák idején.
Levestészták:
A húslevesbe metélt, a becsinált levesbe kocka, a böjtös levesekbe reszelt tésztát vagy tojás nélküli lisztből, sóval morzsókát főztek. Tojást csak ünnepeken raktak a levestésztába.
Mártások:
A Mura-menti horvátok csak vasár- és ünnepnap készítették és csak négyféle
mártást ismertek: torma-paradicsom-sóska- és fokhagymamártást.
Közülük a legkedveltebb a paradicsommártás, amelyet az 1920-as évektől főznek ünnepi alkalomra. Az otthon főzött sűrű paradicsomot liszttel behabarják és levesben főtt húshoz tálalják, vagy kenyérrel fogyasztják.
Húsok:
A régi (Mura-menti) horvát konyhán a húsételek alapanyaga a sertéshús volt. Borjú vagy marhahús csak elvétve, baromfi is ritkán került az asztalra. Örömmel felhasználták az erdőn-mezőn fogott madarak húsát is és a fiatalok tojásokért fosztogatták a madarak fészkeit. A földesúri erdők közelében lakó parasztok néha nyulat és őzet, szarvast is fogtak.
Sertéshús:
A horvát falvakban régen zsírsertést, mangalicát tartottak. Friss
sertéshúst csak a vágás időszakában használtak és fogyasztottak, utána füstölt vagy zsírban eltett húst használtak. Disznóvágás után a háziasszony szép pirosra sütötte az eltevésre szánt húsokat, folyékony zsírral leöntve tárolta. A húst füstöléssel tartósították.
Baromfi:
Becsinált készítéséhez elsősorban háziszárnyast használtak. Húsleves
készítésénél külön tálalták a levest kevert zöldségekkel, tésztabetéttel és külön a levesből kiemelt húst, ízlés szerint mártással, leggyakrabban paradicsommártással. A kacsát, libát általában töméssel hizlalták, töltve vagy feldarabolva sütötték, aprólékából pedig levest főztek. Készítettek a nem hizlalt háziszárnyasokból paprikást is: a darabolt húst hagymás zsírban megforgatták, a hozzáadott krumplival továbbpirították, paprikával megszórták, elkeverték, kevés vízzel felengedve puhára párolták.
Egyes horvát családok galambtenyésztéssel is foglalkoztak, levesnek, paprikásnak és töltött galambnak készítettek. Szívesen vittek galamblevest a gyermekágyas asszonynak és adták a betegeknek is.
Hústalan egytálételek:
A horvát ételek körében jelentős részt képeznek a hústalan egytálételek,
amelyeknek egy része a gyűjtögetésből származik, más része burgonyából és
zöldségekből.
Saláták, savanyúságok:
Alapanyagai: zöldpaprika, paradicsom, krumpli, fejes saláta, uborka, káposzta.
A télire eltett savanyúságok szintén gyakori anyagai a salátáknak.
Fontos ízesítőanyag és ételnyersanyag a hordós savanyú káposzta, amit fűszerezve, rétegesen tettek el. A káposztát nyersen ették sült húsokhoz, de önállóan is, olajjal leöntve, kenyérrel. Újabban terjedt el a savanyított csemegepaprika, olajban sütve. A vöröshagymát nyersen felszeletelve, ecettel, sóval, zúzott fokhagymával ízesítve még a mezőre is magukkal vitték. Leföldelve sok retket tároltak, megreszelve és olajjal leöntve ették. A tormát nemcsak mártásként használták, hanem nyersen is ették kövesztett sonkához. Lereszelték, húslével vagy sonkalével és ecettel megöntözték.
Hal-, rák-, csigaételek: A halászat évszázadok óta engedélyhez kötött foglalkozás, de titokban azonban sokan halásztak, ami az étrend gazdagítását szolgálta, és a halak eladása némi pénzt is hozott. Hajdan a nagy áradások idején a családok étkezésében nagyobb szerepet kapott a hal, mint manapság. Sokféle hal élt a Drávában, Murában és a Dunában: harcsa, csuka, ponty, kecsege, domolykó, keszeg.
A folyók szabályozásával, a belvizek lecsapolásával és egyéb tényezők hatására a halászat és ezzel együtt a halfogyasztás is háttérbe szorult és ma már ritkán kerül hal a családi asztalra.
Leggyakrabban hallevest és halászlét főztek, vagy a vízparton nyárson sütötték a frissen kifogott halat. A horvát népcsoportok területi elhelyezkedésük miatt is mindenütt tudtak halászassál foglalkozni és saját ízlésük alapján halételeket készíteni.
Rákászásra lehetőség volt a Mura-menti patakokban, ahol apró rákok éltek, ilyenkor elrekesztették a patakot, kifogták a kis rákokat és megsütötték rák parázsban sütve.