Mindig jó barátok voltak a magyarok és a horvátok?
A magyarok és a horvátok viszonya a történelem során összetett volt – együttműködés és időnkénti konfliktusok egyaránt jellemezték. Az tény, hogy Magyarország és Horvátország több mint 800 éven át egy koronához tartozott, közösen élve át harcokat, sikereket és veszteségeket. A történelmi kihívások ellenére ma szoros barátság és együttműködés köti össze őket.
Bár a történészek még mindig vitatják, hogy pontosan mikor érkeztek az első horvátok a mai Horvátország területére, az bizonyos, hogy már jóval azelőtt letelepedtek és felvették a kereszténységet, hogy a magyar törzsek 896-ban a Kárpát-medencébe érkeztek volna. Ez az időbeli különbség meghatározta a két nép kapcsolatát az évszázadok során, de nem akadályozta meg őket abban, hogy hosszú időn keresztül közös politikai sorsot osszanak meg.
- A horvátok érkezése az Adriai-tengerhez. Oton Iveković, a leghíresebb horvát történelmi festő.
Az első horvát uralkodó, aki pápai elismerést kapott, Branimir fejedelem volt, akit 879-ben VIII. János pápa hivatalosan is uralkodóként ismert el. Utóda, Tomiszláv herceg a magyar és bolgár betörésekkel nézett szembe, míg a Horvát Királyság a 11. században élte fénykorát, különösen IV. Péter Krešimir (1058–1074) és Zvonimir Demeter (1075–1089) uralkodása alatt.
II. István (1089–1091) halálával kihalt a Trpimirović-ház, és Zvonimir sógora, I. László magyar király (1077–1095) lett Horvátország uralkodója. Utóda, Kálmán (1095–1116) sikeres hadjárata után 1102-ben megszilárdította az Árpád-ház hatalmát Horvátországban. Bár a horvát területeket a helyi Sabor (parlament) irányította, és a bánt (helytartót) a magyar király nevezte ki, az mindig a horvát nemesség soraiból került ki. Magyarország és Horvátország közösen harcolt a mongol invázió ellen 1240–1241-ben, és IV. Béla magyar király a dalmátiai Trogir (Trau) erődítményében talált menedéket, ahonnan később visszatérve újjáépítette királyságát.
A közös történelem egyik legismertebb eseménye az 1566-os szigetvári ostrom volt, amikor Zrínyi Miklós hősiesen védte a várat a Szulejmán szultán vezette oszmán sereggel szemben. Bár Szulejmán az ostrom alatt meghalt, a janicsárok titokban tartották halálát, hogy elkerüljék a pánikot és a harctéri vereséget. Ez a hősies védelem a népdalokban és történelmi feljegyzésekben is fennmaradt.
„A vár lángokban áll, Zrínyi bán pedig csapatait vezeti az oszmán erők elleni végső, öngyilkos rohamra.” – Johann Peter Krafft.
A 17. század végére az oszmán haderőt legyőzték és kiűzték a Magyar-Horvát Királyság területéről. A Habsburgok magyar királya egyben Horvátország uralkodója is lett, ugyanakkor a két ország továbbra is különálló politikai egységként létezett.
A 19. század elején mindkét országban nemzeti ébredés vette kezdetét. A horvátok többsége a délszláv népek (szerbek, szlovének) egyesítését támogatta a Habsburg Birodalmon belül, hogy ellensúlyozzák a magyar befolyást. Emiatt az 1848-as magyar forradalom során Horvátország a Habsburgok mellé állt, és Josip Jelačić bán kulcsszerepet játszott a magyar szabadságharc leverésében 1849-ben. Ennek következtében a horvátok – más népekkel együtt, akik a magyar forradalmi kormány ellen harcoltak – a germanizáció időszakát élték át.
1867-ben a magyar politikai elit kiegyezést kötött Ferenc József császárral, létrehozva az Osztrák–Magyar Monarchiát. Horvátország kimaradt ebből a megállapodásból, mivel külön királyságként a Szent Korona országaihoz tartozott. Egy évvel később, 1868-ban aláírták a Horvát–Magyar Kiegyezést, amely formálisan biztosította Horvátország autonómiáját Magyarországon belül. Ennek ellenére a horvátok többsége soha nem fogadta el teljes mértékben ezt a megállapodást, amelyet a horvát parlamentben is csak a választójog korlátozásával sikerült elfogadtatni, ezzel biztosítva a budapesti kormányzat híveinek többségét.
A szerbek és horvátok közös államának gondolata a következő évtizedekben is fennmaradt a horvát politikai életben, ám gyakran ellenállásba ütközött, és erőszakkal elfojtották. Az első világháború végére világossá vált, hogy Horvátország nem maradhat a függetlenné váló Magyarország része, hanem új szövetségest keres Szerbiában és a többi délszláv népben. Hamar kiderült azonban, hogy Belgrád nem kívánja a horvátokat egyenrangú partnerként kezelni.
Jugoszlávia a 20. század folyamán kétszer is felbomlott, második alkalommal, az 1990-es években pedig ez a széthullás brutális polgárháborúhoz vezetett, amely évekig tartott. Magyarország ebben a konfliktusban egyértelműen Horvátország oldalára állt, és az elsők között ismerte el annak függetlenségét.
A pákozdi és sukorói csata 1848. szeptember 29-én.
A politikai és diplomáciai támogatás mellett Magyarország katonailag is segítette Horvátországot a Honvédő háború alatt. Összesen 36 ezer Kalasnyikov gépkarabélyt adott el, valamint hárommillió lőszert, ami jelentősen megerősítette a horvát védelmi erőket a Jugoszláv Néphadsereggel szembeni harcok első hónapjaiban.
A közelmúltban Magyarország fontos szerepet játszott Horvátország európai uniós csatlakozási folyamatában is, politikai és technikai támogatást nyújtva. A horvát–magyar kapcsolatok továbbra is fejlődnek, bár gazdasági feszültségek is felmerülnek a két ország között. Az egyik legjelentősebb vitás kérdés a magyar MOL olajvállalat vezetője, Hernádi Zsolt elleni jogi eljárás, akit a horvát hatóságok azzal vádolnak, hogy megvesztegette Ivo Sanader volt horvát miniszterelnököt annak érdekében, hogy a MOL irányítási jogokat szerezzen a horvát INA vállalatban.
E kihívások ellenére Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy közös sajtótájékoztatón hangsúlyozta horvát kollégájával, hogy nincs olyan gazdasági vita, amely fontosabb lehetne a Magyarország és Horvátország közötti 800 éves barátságnál.
Ez a hosszú múltra visszatekintő barátság gyakran a sportban is szimbolikus megerősítést nyer. Amikor a magyar labdarúgó-válogatott a 2022-es világbajnokság selejtezőjén Budapesten Horvátország ellen játszott, a magyar szurkolók a lelátón a Szent Koronát formázták meg. Ezzel azt üzenték, hogy a horvátok nem ellenségek, csupán sportszerű ellenfelek, akiknek országa a történelem során a magyar Szent Korona része volt.