Hét település (Fityeház, Molnári, Murakeresztúr, Petrivente, valamint Semjénháza, Tótszentmárton és Tótszerdahely) adja Dél-Zala egyetlen nemzetiségi területét. Az itt élő, majd nyolcezer, magát horvátnak valló állampolgár megőrizte sajátos szokásvilágát, hagyományát, tárgyi kultúráját és nyelvét is. Ezzel a magyarországi szórvány horvátság jelentékeny területét alkotják.
Molnári Közösségfejlesztő Egyesület (Moke)
Bár a Mura menti horvátok a többi magyarországi horvát népcsoporthoz képest őslakosnak tekinthetők, mégis nagyobbrészt Kanizsa török alóli felszabadulása után, valamint a Rákóczi-szabadságharcot követően telepedtek le mai lakóhelyükön. Ez a közösség nyelvjárás és kulturális jegyek szempontjából viszonylag egységes. A Magyarországra költöző horvátok gyorsan beilleszkedtek, amit jelentősen megkönnyített közös vallási hovatartozásuk is.
Horvát szentmise Nagykanizsán.
Ugyan a horvátok többsége jobbágy volt, idővel kialakult a horvát földbirtokosság és nemesség is, például az Adamovics, Latinovits és Rudics családok. A 18. században ez a nemesi réteg még beszélte ősei nyelvét, azonban később teljesen elmagyarosodott. A 19. század közepétől a gyorsan asszimilálódó magyarországi horvát nemesség és polgárság már egyre kevésbé támogatta anyagilag a horvát kultúrát, amely a 20. század közepére szinte kizárólag a népi kultúrára szorítkozott. Trianon után a hazai horvát közösségeket is jelentős asszimilációs nyomás érte, bár ez a zárt falusi közösségekre kevésbé hatott. Azonban 1945 után a horvát nyelvű oktatás megszüntetése és a hagyományos paraszti közösségek felbomlása felgyorsította az asszimiláció folyamatát.
Jelen
A történelem viharai ellenére az itt élő horvát közösség nagyrészt megőrizte identitását és erejét, amire kiváló példát jelentenek az összefogással felépült templomok Molnáriban, Semjénházán és Tótszerdahelyen. Ezt tovább erősíti a pezsgő kulturális és közösségi élet is, amely szoros kapcsolatot ápol a Mura túlpartján fekvő horvát településekkel. Szép példák erre a tótszentmártoni fiatalokból álló Sumartonski Lepi Dečki tamburazenekar, a több mint két évtizede működő murakeresztúri Rozmaring Asszonykórus, valamint a közel húsz éve alapított Petrivente Virágai–Petribske Ružice hagyományőrző egyesület.
Petrivente Virágai-Petribske Ružice hagyományőrző egyesület.
Az együttműködés és intézményi szinten is, amire jó példa a „Zrínyiek nyomában” közös EU-s projekt is. Mindennek hátterét a murakeresztúri Zrinyi Miklós Általános Művelődési Központ, a tótszerdahelyi Zrinyi Katarina Kistérségi Horvát Általános és Alapfokú Művészeti Iskola vagy épp a molnári Körzeti Nemzetiségi Általános Művelődési Központ. biztosítja. A hagyományok bemutatását segíti a Mura menti horvát helytörténeti kiállítás Tótszerdahelyen, vagy épp a különböző fesztiválok, mint az Országos tambura-találkozó, és az országhatáron átívelő Teli Tál Fesztivál és benne a molnári Mazanica napok, a tótszerdahelyi Rétes fesztivál, és a tótszentmártoni Prósza, bor és tambura fesztivál, stb.
Molnári Mennyegzői Mulatság. (YouTube video)
Érdekességek
A Mura-menti horvátok valamennyien a kaj dialektust beszélik, melynek központja Zágráb, és ezen, a szlovénhez leginkább hasonlatos nyelvjárásban alkotott például Zrinyi Péter is. Érdekesség, hogy három horvát dialektust különböztetnek meg, s mindezt a „mi” kérdő névmás különböző változatai szerint, úgymint što (sto), kaj (káj) és ča (csá).
Nyelvi sajátosságok
1. Fonológiai eltérések • A muramenti kajkav nyelvjárásban sok esetben zártabbak a magánhangzók, mint a sztenderd horvátban. • A „č” és „ć” hangok gyakran egybeolvadnak, ami közelebb hozza a magyar és szlovén hangrendszerhez.
2. Nyelvtani jellemzők • Az igeragozás néhány archaikus formát őriz, amelyeket a modern horvátban már nem használnak. • A névszóragozásban előfordulnak szlovén és magyar hatások.
3. Szókincsbeli sajátosságok • Számos magyar és szlovén jövevényszó található a nyelvjárásban, különösen a mezőgazdaság, ételek és mindennapi élet területén. • Egyes szavak teljesen eltérnek a sztenderd horváttól, és inkább a régi horvát nyelvi rétegekhez kötődnek.
Helyzete és megőrzése
A muramenti horvát nyelvjárást ma már kevesebben beszélik, mivel az asszimiláció és a hivatalos nyelvek (magyar, szlovén, sztenderd horvát) egyre nagyobb szerepet kapnak. Ennek ellenére egyes közösségekben még mindig aktívan használják, és a helyi oktatásban, kulturális rendezvényeken is igyekeznek megőrizni.
Összegzés
A muramenti horvát kaj nyelvjárás egy egyedi, történelmileg és nyelvileg is értékes dialektus, amely jól tükrözi a Mura menti horvát közösségek sokszínűségét. Bár a modernizáció és a nyelvi keveredés kihívásokat jelent, fontos szerepet játszik az itt élő horvátok identitásának megőrzésében.