A pákozdi csata 175 éve – 1848. szeptember 29.
Pontosan 175 évvel ezelőtt, 1848. szeptember 29-én zajlott le a pákozdi csata, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik kulcsfontosságú ütközete volt. Ezen a napon az újonnan szerveződött magyar honvédsereg megütközött Josip Jelačić horvát bán csapataival a Pákozd–Sukoró térségben. A csata kimenetele döntő volt abból a szempontból, hogy sikerül-e visszaverni az inváziós sereget, és ezáltal lehetőséget teremteni a magyar katonai ellenállás megszervezésére.
A konfliktus előzményei
1848 júliusára a magyar önállósodási folyamat olyan pontra jutott, hogy a Habsburg-udvar már nem mert nyílt katonai beavatkozást kezdeményezni a lehetséges következmények miatt. Batthyány Lajos kormánya eközben tudatosan ügyelt arra, hogy ne adjon Bécsnek ürügyet egy katonai akcióra. A Habsburgok azonban más módot találtak: kihasználták azokat a nemzetiségi mozgalmakat, amelyek ellenálltak a magyar kormány intézkedéseinek.
A magyarországi nemzetiségek már tavasszal megfogalmazták saját követeléseiket, ám Batthyány kormánya ezeket következetesen elutasította. A Habsburg-udvar felismerte a helyzetben rejlő lehetőséget, és titokban pénzzel, fegyverekkel, valamint katonai készletekkel támogatta a magyar forradalom egyik legnagyobb ellenfelét, Josip Jelačićot, aki gőzerővel készült Magyarország megtámadására.
Jelačić támadása
Jelačić a magyar forradalom elszánt ellenfele volt. Katonai képzettsége és tapasztalata révén kulcsfigurává vált a Habsburgok azon törekvésében, hogy elfojtsák a magyar szabadságharcot. Nyíltan készült a fegyveres összecsapásra, amelynek első lépése az volt, hogy 1848. augusztus 31-én elfoglalta a stratégiai jelentőségű Fiumét (Rijekát).
A magyar kormány, Batthyány Lajos vezetésével, igyekezett elkerülni a fegyveres konfliktust, ezért találkozót kezdeményezett V. Ferdinánd császárral. Az uralkodó azonban nem fogadta a magyar küldöttséget, ugyanakkor szeptember 4-én hivatalosan is megerősítette Jelačićot báni tisztségében. Néhány nappal később, szeptember 11-én Jelačić mintegy 35 ezer fős hadereje átkelt a Dráván, és megkezdte Magyarország megszállását.
Josef_Jellacic_1848/Wikipedia
Jelačić hadüzenete és a pákozdi csata menete
Josip Jelačić kiáltványt adott ki a magyar nép számára, amelyben egyértelművé tette, hogy célja a „lázadók” forradalmi mozgalmának leverése és a Monarchia védelme. Hivatalosan a Magyarországon állomásozó császári csapatok Lázár Mészáros hadügyminiszter parancsnoksága alatt álltak, és számos tisztje esküt tett a magyar alkotmányra a királyi rendelet értelmében.
A magyar hadsereg parancsnoka, gróf Teleki Ádám vezérőrnagy, rendkívül kényes helyzetben találta magát. A magyar alkotmányra tett eskü és a honvédelmi kötelesség indokolta volna a fegyveres ellenállást, de ezzel lényegében a császári csapatok ellen kellett volna harcolnia. Az összecsapás elkerülése érdekében a magyar haderő visszavonult Székesfehérvár irányába. Közben sürgős intézkedéseket hoztak a hadsereg megerősítésére és átszervezésére. Ezeknek köszönhetően a fő magyar erők szeptember végére mintegy 16 000 főre növekedtek, és sikerült védelmi állásokat kialakítaniuk a Velencei-tótól északra.
Teleki visszavonulása azonban megrendítette a magyar kormány bizalmát benne és a katonai vezetésben. Ennek következtében új parancsnokot neveztek ki: Móga János altábornagyot.
A csata menete
A magyar csapatok olyan hadállásokat foglaltak el, amelyek lezárták a főváros felé vezető utakat. Érdekesség, hogy a pákozdi csatában mindkét fél oldalán császári és királyi tisztek irányították az egységeket.
Manővereiből ítélve Jelačić célja az volt, hogy áttörje a magyar hadsereg jobb szárnyát, vagy legalábbis visszaszorítsa azt a középpont felé, majd egy frontális támadással megsemmisítse a magyar erőket, és a Velencei-tóba szorítsa őket.
Jelačić csapatainak mozgása/Wikipedia
A pákozdi csata kimenetele
Ez a stratégia azonban kudarcot vallott: Jelačić mintegy 20 000 fős főerőivel reggel tíz óra körül támadást indított a magyar haderő középső és bal szárnya ellen. A magyar alakulatok azonban erőteljes tűzerővel visszaverték mind a gyalogsági, mind a lovassági rohamokat, így alig került sor közelharcra. Jelačić végül délután három óra körül beszüntette az ütközetet. A tüzérségi párbaj estig folytatódott, ám Jelačić fokozatosan visszavonta csapatait, és fegyverszünetet kért.
A magyar nemzetőrség végül október 7-én az ozorai csatában aratott győzelemmel kényszerítette megadásra Jelačić tartalék hadtestét. A csata résztvevőinek nagy számához képest a veszteségek viszonylag csekélyek voltak: mindkét oldalon körülbelül 45-50 katona esett el, a horvátok 120, a magyarok legalább 40 sebesültet veszítettek. A magyar tüzérség jelentős fölényben volt a horvátokkal szemben. A horvát lovasság nem volt kitéve komoly ellenséges tűznek, míg a magyar huszárok csupán a jobbszárnyon kerültek közelharcba a horvát gyalogsággal. A horvát hadvezetés teljesítménye gyengének bizonyult – egy teljes horvát hadosztály meg sem érkezett a csatatérre.
János Móga magyar főparancsnok mintegy 10 000 katonával sikeresen megvédte állásait, és visszaverte az ellenséget, amely létszámát tekintve közel három és félszeres túlerőben volt.
János Móga/Wikipedia
Következmények
Bár a pákozdi csata nem tartozik a szabadságharc legnagyobb ütközetei közé, következményei felbecsülhetetlenek voltak a magyar függetlenségi harc fennmaradása szempontjából. A katonai sikereken túl a győzelem a magyar honvédelem szimbólumává vált. Ez a diadal nemcsak a magyar hadsereg harci szellemét erősítette, hanem jelentős szerepet játszott a bécsi forradalom kitörésében is, amely 1848. október 6-án robbant ki az osztrák fővárosban.